Bekebelezték az utolsó nagy európai mobiltelefont gyártó céget is: kétévnyi partnerség után a Microsoft felvásárolta a Nokia mobiltelefonokat gyártó részlegét. A tranzakció két olyan vállalat között jött létre, amelyek már egy ideje csak távolról kóstolhattak bele az Google, illetve a Samsung és az Apple versenyébe. A lépés minden bizonnyal szükséges volt, az viszont már nem annyira egyértelmű, hogy vajon mindkét cég jól jön-e ki az ügyletből.

A Nokia az iPhone 2007-es bejelentése óta folyamatos lejtmenetben zötyög, ami többek között köszönhető a cég lassú piaci reakcióinak, a 2011-es vezérváltásnak, illetve épp a Microsofttal kötött partnerségnek is. A „buta” mobiltelefonokkal csúcsra járatott cég nem tudott időben reagálni az okostelefonok iránti egyre növekvő igényre, így mire észbe kapott, a piacon több konkurens is megvetette a lábát.

A második csapásnak a Microsofttal való közös együttműködés tekinthető. A Nokia élére a redmondi cégtől érkező Stephen Elop nem meglepő módon egykori munkaadója felé húzott, mikor az okostelefonokra megfelelő operációs rendszert kellett választani. A fogyasztók máig az egyik legrosszabb döntésnek tekintik, hogy a Nokia nem a ma majdnem 80 százaléknyi piaci részesedéssel rendelkező Androidot választotta. A számok sajnos elég beszédesek: a finnek részesedése az okostelefonok piacán a 2010-es 32,8 százalékról mostanra 3 százalékra esett. Persze mondhatnánk, hogy a Windows Phone-ban is vannak (voltak?) lehetőségek.

Ez igaz, lehetőségek vannak, egy ördögi körnek köszönhetően viszont a Microsoft egyelőre nem tud 4 százaléknál nagyobb piaci részesedésre szert tenni. Mivel nincs sok vásárló, a fejlesztők inkább maradnak a nagyobb jövedelmet ígérő Android- és iOS-applikációknál, viszont alkalmazásban bővelkedő operációs rendszer ígérete nélkül a fogyasztók sem hajlandók váltani. A felvásárlás ezen a tényen nem valószínű, hogy segít. Annyi előnye származhat ebből a Microsoftnak, hogy a hardver- és a szoftvergyártás egy kézbe került, ami – ahogy az Apple példáján is látszik – hatékonyabb működést eredményezhet.

Másfelől viszont az eddigi potenciális partnerekből effektíve konkurencia lett. A Windows ugyanis a Nokián kívül több másik mobilgyártó okostelefonjain is elérhető, viszont azáltal, hogy a Microsoft egyben hardvergyártóvá is előrelépett, a Samsung, a HTC, illetve a Huawei ezután ellenfélként tekinthet az óriáscégre. Hiába az Apple-modell követése, ilyen alacsony részesedés mellett, illetve a megszokott utat járva a siker aligha másolható le. Természetesen az esély adott: a Microsoft egy elég erős mobilgyártó szegmenssel gazdagodott, a Windows 8-ban rejlő lehetőségek pedig még koránt sincsenek teljesen kihasználva.

Ami pedig a Nokiát illeti: minden bizonnyal a tranzakció őt érintette kedvezőbben. Ebben a formában a cég már csak rontani tudott volna az eredményein. Az okostelefonok mellett a fő piaci szegmensnek tekintett hagyományos telefonokból is egyre kevesebb kelt el, így a növekvő veszteségeket már csak egyre nagyobb összegekkel tudták ellensúlyozni. Úgy is lehet fogalmazni, hogy a Nokia rájött,: öreg autójának javítási költségei már meghaladják a kocsi értékét, így inkább még időben megvált tőle. Annyi azért hozzátartozik még a teljes igazsághoz, hogy a Nokia vezetősége egy „B tervet” is készenlétbe helyezett. Amint nemrég kiderült, a Nokia szakemberei kísérleteztek Android rendszerek telepítésével Lumia készülékekre. Persze az is lehet, hogy az egész titkos projekt nem szolgált más célt, mint hogy a Microsofttal szemben jobb tárgyalási pozíciót érjenek el.

Az európai mobilpiac tehát amerikai és ázsiai gyártók részesedési háborújának csataterévé válik. A finnek keseregnek, mert elvesztették egyik nemzeti büszkeségüket, de Európa sem örülhet, ugyanis a Nokia volt az utolsó cég, amely Európát képviselte a mobilgyártók térképén. Hiába fognak össze egykori Nokia-dolgozók, hogy a név ismertségét kihasználva Szingapúrban megalapítsák a Newkia céget, ez a történet már nem Európát gazdagítja. Viszont ha az újdonsült résztvevőnek sikerül megkapaszkodnia a versenyben, az esetleg még betekintést nyújthat abba az „alternatív valóságba”, amelyben a Nokia a Windows helyett a Google operációs rendszerét választotta.