Számos helyen olvashatunk azokról a találgatásokról, amelyek a televíziózás jövőjének kérdésére keresik a választ. A témát egyrészt technikai, másrészt szolgáltatói oldalról boncolgatják, ami azt jelzi, hogy a diskurzus résztvevői a piac teljes átalakulásának lehetőségét sem vetik el teljesen. A jelenlegi fejlesztések és a szolgáltatásokat érintő trendek izgalmas változásokat vetítenek előre, amelyek több nagy „öreg” cég helyzetét is megnehezíthetik, egyúttal a fiatalabb, innovációra építő vállalatok szárnyalását eredményezhetik. A témával foglalkozva érdemes az USA-ra tekinteni, mivel a meghatározó trendek általában a tengeren túlról indulnak.

Először nézzük a technikai oldalt! Egyre több olyan, videók lejátszására alkalmas okos termék jelenik meg a piacon, amely a televízió egyfajta alternatívájaként funkcionálhat. Az viszont, hogy a kézben, zsebben, válltáskában hordozható eszközök kiszorítsák a nagyképernyős készülékeket, aligha valószínű. Hiába beszélünk a tartalomszolgáltatás forradalmáról, a mozi által kielégített igények, vagyis a látvány minél intenzívebb befogadása, illetve a közösségi fogyasztás élménye nem valószínű, hogy apadnának.

A technikai változás olyan eszközök megjelenésével vette kezdetét, amelyek a televízióra csatlakoztatva összekötötték a fogyasztót a világhálóval. Talán a legkézenfekvőbb példa a különböző játékkonzolok, amelyek nem csupán játékra, de online használatra is alkalmasak. A televíziós szolgáltatások piaca szempontjából azonban sokkal lényegesebb tényező a néhány éve megjelent médiaboxok elterjedése. Ezek a tévéhez csatlakoztatva számos új lehetőséggel vértezik fel azt.

A médiaboxok elterjedése is azt támasztja alá, hogy a fogyasztók nem lecserélni akarják a tévéjüket, hanem inkább kiszélesíteni a lehetőségeik tárházát. A dobozok valószínűleg inkább jelentenek egyfajta köztes terméket, mintsem a médiafúzió végleges állapotát. És itt van lehetőségük a tévégyártóknak, hogy beleszóljanak a változásba: a médiabox funkcióival felszerelt tévékészülékek egy idő után kiiktathatják a közvetítő kütyük szerepét.

A szolgáltatói oldalon hasonló a helyzet: az internetkapcsolatok számának és sebességének folyamatos növekedésével egyre nő az online tartalom fogyasztása is, emiatt pedig több szolgáltató is belépett a tartalomgyártási piacra. Bár a szolgáltató cégek kisebb büdzséje miatt saját gyártású tartalmuk nemrég még kevésbé számított minőséginek, a jelenlegi trendek azt mutatják, hogy ez a kijelentés egyre kevésbé igaz.

Az elköteleződés a fogyasztói adatokon is látszik – természetesen ez az alacsonyabb árnak is köszönhető. Míg az USA két legnagyobb kábelszolgáltatójának 22 (Comcast), illetve 12 millió (Time Warner) előfizetője van, addig a Netflix egymagában 30 milliós előfizetői táborral büszkélkedhet, és ez a szám folyamatosan növekszik.

Az Egyesült Államokon kívüli régiókban ugyanakkor egyelőre más a helyzet. Mivel az online csatornák az USA-n kívül jelenleg csak néhány országban – például Kanadában, Latin-Amerikában vagy a skandináv országokban – elérhetők, ezért a legtöbb piacon még a kábeltársaságok vannak előnyben. De kisebb-nagyobb késéssel a legtöbb országban valószínűleg eljön annak az ideje, hogy a piac jelenlegi vezetőinek számolniuk kell az új irányokkal és az új versenytársakkal.