A londoni fogadóirodáknál szinte mindenre lehet tétet tenni. Miért lenne ez alól kivétel a Microsoftnál játszódó, sokakat izgalomban tartó utódlási póker. A „bukiknál” jelenleg Stephen Elop, a Nokia vezére áll nyerésre, de azért rajta kívül is akadnak még komoly esélyekkel bíró jelöltek. A Steve Ballmer távozása miatt szükségszerűvé vált vezetőváltás a Microsoftnál azonban korántsem számít egyedi jelenségnek mostanában: a 2013-as felsővezetői személycserék száma többéves csúcsot is elérhet december végére.

A Microsoft év végéig kíván döntést hozni arról, hogy ki lépjen a leköszönő Steve Ballmer helyébe. A november 18-án tartott igazgatósági ülésen sikerült lerövidíteni a lehetséges jelöltek korábban elég hosszú listáját. A vezetőség jelenleg „belsős” és „külsős” neveket is talonban tart. A belsős favoritok, vagyis Satya Nadella számítástechnikai-, Tony Bates üzletfejlesztési, illetve Kevin Turner ügyvezető igazgató mellett szól, hogy jól ismerik a cég működését.

A kívülről érkező esetleges befutók előnye viszont éppen az, ami a hátrányuk is. A cég működésének rutinja még nem itatta át őket, így könnyebben szánják rá magukat mélyreható változtatásra szükség esetén. Emellett a megfontolás mellett szól az a körülmény, hogy maga Ballmer is azért döntött a távozás mellett, mert egy idő után az volt az érzése, hogy ő, mint a régi rendszer része, útjában állhat a változásnak. Ezért, annak ellenére, hogy eredetileg még négy éven át kívánta irányítani az átalakítást, májusban a korábbi távozás mellett döntött.

A külső jelölteket sorát Alan Mulally, a Ford vezérigazgatója, illetve a Nokia első embere, a korábban már említett Stephen Elop vezeti. Utóbbi esetében persze érdekes kérdés, hogy mennyire „külsős”, hiszen a Microsofttól érkezett a finn konszernhez, sokak szerint csak azért, hogy előkészítse a terepet a nemrég jóváhagyott felvásárláshoz.

Mulally esetében viszont a nyilvánvalóan rendkívül erős menedzsment-tapasztalatok értékéből levesz a Microsoft vezetőinek szemében, hogy eddig nem a számítástechnika területén ténykedett. Bár ez utóbbi hiányosság önmagában még nem feltétlenül kellene, hogy problémát jelentsen.

Annyi bizonyos, hogy a Microsoft új vezérének rá kell vennie a céget a nagyon gyorsan változó piaci körülményekhez való alkalmazkodásra. Ugyanakkor nem a Microsoft az egyetlen az IT-szektor régi nagy nevei közül, amelyiket komoly erőpróba elé állítja a mobilkommunikáció és számítástechnika összeolvadása: az Intel hasonló cipőben jár.

Az új üzleti környezet azonban nem csak az infokommunikációs területen dinamizálta a személyzeti politikát. Az idei harmadik negyedév végéig összesen 43 cégnél történt vezetőváltás a Standard & Poor’s 500-as listáján szereplő nagyvállalatok körében. Ez a turbulencia részben azzal magyarázható, hogy a komplex gazdasági környezet miatt a vezetőknek a korábbi elvárásokhoz képest több dimenzióban kell bizonyítani rátermettségüket. Itthon ehhez képest csend és nyugalom van, na de ha az van, akkor ez azt is jelenti, hogy a hazai cégek nem képesek a Ballmer által kritikusnak titulált változásra, fejlődésre?