„A verseny a szolgáltatások között folyik” – fogalmazott nemrég az olasz Wind mobilszolgáltató vezetője, Maximo Ibarra. Más szóval az ügyfél elsősorban a szolgáltatásért fizet, nem a hálózatért. Vagyis nem önmagában a műszaki hátteret értékeli, hanem csak azt, amit ebből tapasztal. Éppen ezért lehet veszélyes szemlélet, ha erről megfeledkeznek az új, 4G-s szélessávú hálózatokat óriási költségek árán fejlesztő mobilcégek. Annak érdekében, hogy mentesítsék nyereségüket a hálózatfejlesztés terhei alól, a szolgáltatók egyre inkább rákényszerülnek majd a hálózatmegosztásra (network sharing).

A lista elég tekintélyes. Nagy-Britanniában a Vodafone és az O2, valamint az Orange és a T-Mobile, Németországban a Telefonica és az E-Plus lépett szövetségre hálózatmegosztás céljából. Ezek a cégek mind felismerték, hogy az új telefonok, applikációk miatt a szolgáltatók egyszerűen folyamatosan rá vannak kényszerítve az új, méregdrága hálózatok kiépítésére.

A fő gond az, hogy ezeknek a megtérülése nagyon lassú. Már a 2G és a 3G esetében is sok időt jelent, a még gyorsabb rendszereknél pedig a nagyobb befektetési költségek miatt még több időbe telik, amíg visszajön a hálózatra költött pénz. Ráadásul az applikációk, készülékek oldalán egyre gyorsabb a fejlődés, vagyis miközben a hálózatfejlesztés költségei folyamatosan emelkednek, a rendelkezésre álló megtérülési idő egyre rövidebb. Ilyen körülmények között egyre teljesíthetetlenebb üzleti terveket kénytelenek követni azok a szolgáltatók, amelyek egyedül vállalják a fejlesztés költségeit.

A hálózatok üzemeltetői ráadásul gyakran súlyosan alábecsülik annak a mértékét, ahogyan a telekommunikációs szolgáltatásokat igénybe vevő egyéb cégek adatéhsége nő. Elég csak olyan átviteli követelményekre gondolni, amelyeket az orvosi távdiagnosztika tömeges elterjedése támaszt. Vagy arra, hogy az intelligens hűtőszekrénytől a távirányítású fűtési rendszereken át az okos mérőkig mennyi olyan készülék igényel már online adatforgalmat, amelyekről korábban el se tudtuk volna ezt képzelni. Érdekes módon szabályozási szinten leginkább a feltörekvő gazdaságok, Kína és az Egyesült Arab emírségek hatóságai próbálják meg a szolgáltatókkal együttműködve aktívan elősegíteni a hálózatmegosztás terjedését.

A hálózatmegosztás, vagyis a közös hálózatfejlesztés módszerét már a 3G adatforgalom kialakítása idején is kipróbálta több cég. Ez egyrészt segíti a hálózatok fejlődését, másrészt gyengíti a versenyt, hiszen a közösen fejlesztő cégek mozgástere egymáshoz képest csökken, mivel egyazon lefedettséget tudják kínálni, és egyszerre lépnek a piacra. (A verseny szempontjából döntő tényező emiatt inkább az alkalmazások kifejlesztése és az árazási csomagok – erről már írtam itt – lesznek.)

Mégis egyre inkább létfontosságú lehet majd az ilyen, versenytársak közötti együttműködés. Egyes számítások szerint akár a várható nyereség 20 százalékáról is le kell majd mondania azoknak a mobilszolgáltatóknak, amelyek egyedül szeretnék állni a 4G-s hálózatok kiépítésének költségeit. A magyarhoz hasonló kis piacon ennek különösen nagy jelentősége lehet. Egyébként a vezetékes optikai hálózatok esetében már idehaza is van tapasztalat e téren, a közös fejlesztés több szolgáltató között is működőképesnek bizonyult.