A hazai vállalati kötvénypiacot az utóbbi másfél évben jelentős bizonytalanság uralja. A tőkepiaci forrásbevonás óvatos és enyhén szólva nem derűlátó befektetői környezetben zajlik. A verseny korlátozott befektethető forrásokért folyik, így a hazai tőkepiac egészséges fejlődését a szélesebb kínálat, illetve a sikeres vállalati történetek bizalomnövelő hatása tudná biztosítani.

2008 óta a banki finanszírozás Európa-szerte beszűkült, ezért a kisebb, dinamikus cégek forrásigényes terveinek megvalósítására a tőkepiac lehet az egyetlen működőképes alternatíva. Lényege, hogy a múlt helyett a jövőt finanszírozza, így nem a vagyoni fedezetet, hanem a jó üzleti tervvel és az eddig bejárt pálya eredményeivel alátámasztott növekedési potenciált igényli. Az általános piaci aktivitás mégis minimális, a kötvénypiaci kínálat szűk, a papírok pedig igen korlátozott befektetői forrásért versenyeznek.

A hazai magánbefektetők úgy érzik, számukra többszörösen is beszűkült a tér, mintha a tőkepiac csak a blue chip cégek osztalékfizető részvényeiből és néhány feltörekvő cég negatív példájából állna, pedig nem erről van szó. A tőkepiaci szabályozásunk nem különbözik a fejlett európai országokétól, mégis, a legtöbb piac a miénknél nagyságrendekkel likvidebb, mert több a megtakarítás, a befektethető tőke, a tőkepiaci kínálat, így néhány negatív történet, ami minden piacon előfordul, nem uralja az általános hangulatot.

A kötvénykibocsátás a tőzsdei finanszírozás előszobája
A fejlődés érdekében nagyon fontos lenne, ha minél több növekedésre képes cég indulhatna el a tőkepiaci finanszírozás felé, amelynek fontos lépése a kötvénykibocsátás. Igaz, ezt nem a legkisebb vállalkozásoknak találták ki. Hiszen ehhez kell bevált üzleti terv, stabil és nyereséges működés, múltbéli növekedés és a vállalkozás professzionális irányítása.

A tőkepiaci jelenlétet komolyan kell gondolni, és hosszú távra tervezni. Egyrészt, a tőkepiaci rajt befektetést igényel: többek között a rendszerszintű, működési és pénzügyi átláthatóság biztosítását,, és a befektetői kapcsolatrendszer felépítését. Másrészt, mindezek után lépésenként kell felépíteni a cég iránti általános befektetői bizalmat, amelynek hosszú távú megtartása lehetőséget ad arra, hogy a jövőben is nyitva álljon az út a jó üzleti lehetőségek kihasználásához szükséges forrásbevonás előtt.

Amire oda kell figyelni
A jelenlegi piaci környezet nem könnyíti meg a kötvénykibocsátók helyzetét, de ha egy kisebb cégnek forrásigényes növekedési tervei vannak, azokat a tőkepiac révén akár kisebb léptékben is sikeresen meg lehet valósítani. Itt arra kell fokozottan figyelni, hogy a beruházások megtérülése szinkronban legyen a kibocsátásokkal.
Szintén kiemelten fontos a tőkeszerkezet, hiszen a befektetők egy növekedési szakaszban lévő cégtől elfogadhatják akár a 70 százalékos eladósodottságot is, viszont évről évre értékelik ennek alakulását.

A befektetők a korábbi negatív példák miatt óvatosak. Ha egy kibocsátónál a számok és a kilátások pozitívak, a bevont tőke jövedelemtermelő beruházásokba kerül, a visszafizetés pedig refinanszírozás nélkül, cash-flow-ból is megvalósítható, az jó történetet jelez, illetve e paraméterek mentén a cégek általában jól összehasonlíthatóak. Tágabb üzleti értelemben pedig jól jelzi egy-egy cég jövőbeli alkalmazkodóképességét, ha a 2008-as válság kitörése után sikerrel tudott változtatni addigi működésén, vagy sikerét eleve egy válság által sújtott, nehezített pályán elindulva építette fel.

Kötvénypiaci kilátások
Érdekes ellentmondásnak tűnik az, ami a hazai tőkepiacon zajlik: sokan érzik úgy, hogy a korábbi kudarcok miatt fogy a bizalom, közben viszont az elérhető hozamok vonzóak. Ezen kívül, ott a piac nemzetközi dimenziója, a külföldi befektetők visszatérése vagy egy-egy magyar szereplő külföldi tőkepiaci kilépése, ami tovább formálja a viszonyokat. Egyértelműen lehetséges, hogy a hazai piac a jó példáktól pozitív lökést kaphat.

Piaci hangulat szempontjából trendfordulót az jelenthet, ha a kötvénypiaci finanszírozásban minél több, erre alkalmas befektetési célpont jelenik meg. Ezáltal a korlátozott likviditás ellenére nőne a piaci kínálat, további sikertörténetek formálódnának és épülnének be a köztudatba, és több lehetőség nyílik a jó lehetőségek után kutató külföldi befektetők számára is. Így a tőkepiac összességében egészségesebb képet mutathat, ha a túlnyomó részét nem az osztalékfizető részvények forgalma teszi ki. Ha ez az öngerjesztő folyamat elindul, hamarosan új befektetési környezetről beszélhetünk.