Újabb mobil-alkalmazás hódít. Óriási növekedési lehetőségek rejlenek a mobiltelefonnal történő fizetés piacában. Az ehhez szükséges NFC-technológiát egyes hírek szerint a napokban piacra kerülő iPhone 5-be is beépítik, a rivális Samsung Galaxy S3-ban pedig már megtalálható. Kérdés, hogy ez menyiben érinti Magyarországot. Nálunk csak akkor várható a mobil pénztárca gyorsabb elterjedése, ha a nagy telefonszolgáltatók, bankok az ügy mögé állnak. Az alternatív mobilcégek viszont legfeljebb csak követhetik a trendeket.

Iparági várakozások szerint mobillal történő fizetések volumene több mint 60 százalékot nő az idén 2011-hez képest, és egyes becslések szerint négy éven belül több mint 600 milliárd dollár lehet az ilyen tranzakciók értéke világszinten. Az üzlet legnagyobb része azonban a fejlődő országokra esik. Valószínű, hogy az egyéb fizetési rendszerek fejletlensége miatt tartják sokan kellően biztonságosnak a mobilos fizetést. Ez nem éppen előny a fejlett országokban, ahol több biztonságos, jól bejáratott rendszer is rendelkezésre áll, példának okáért a bankkártyás fizetés.

Bár többféle megoldás is létezik a mobilos fizetés lebonyolítására, a legkiforrottabbnak és legelterjedtebbnek az NFC-technológia számít. A név egy kis hatótávolságú jeladót takar. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az NFC-s eszközt elég néhány centire a leolvasó terminálhoz tartani, és már meg is történik a fizetés (nagyobb összegek esetében kér csak PIN-kódot a rendszer, amelyet eleve az elektronikus tranzakciók felgyorsítására és a kis összegű kifizetések lebonyolítására találtak ki a kártyatársaságok).

Van azonban egy kis bökkenő. A kiskereskedők egyelőre nem kapkodnak az NFC- leolvasókért, hiszen azok újabb költséget jelentenek a régebbi kártyaolvasók mellett. A mobiltelefonok gyártói viszont éppen arra hivatkozva halogatják a technológia beépítését készülékeikbe, hogy úgy sincs sok leolvasó, nem éri meg. Ráadásul eleve nagy a verseny az egyéb NFC-s eszközök között is: már a hazai piacon is több bank vezetett be NFC-chippel ellátott bankkártyát, karórát és matricát. Ez utóbbit ugyan már fel lehet ragasztani a mobilra, de azért ez még csak olyan, mint amikor a kisfúk Honda matricát ragasztanak a versenybiciklijükre – bár kétségtelen, hogy előkészíti a terepet (és a kisfúk esetében is ez történik) a későbbiekben az eggyel komolyabb eszköz használatára. Talán változást hozhat a helyzetbe, hogy a most várva várt iPhone 5 egyes feltételezések szerint kap ilyen funkciót, a nyáron bevezetett Samsung Galaxy S3-asba pedig már beépítették. Az összes mobil felszerelése NFC-technikával azonban még így is évekig eltarthat, hiszen nem csak a chip beépítése, hanem a kapcsolódó biztonsági applikációk (amelyekkel többet tud az NFC-s mobil, mint a telefonra ragasztott matrica) is pluszköltséget jelentenek a gyártók számára.

Magyarország kis piacnak számít az ilyen szolgáltatások szempontjából (is), úgyhogy legfeljebb csak közép-európai próbaterepként lehet érdekes. Persze a gyorsabb elterjedést segítheti, ha példának okáért nagy mobilszolgáltatók vagy bankok állnak a kezdeményezés mögé. A mobilos fizetés terjesztésére létrejött Magyar Mobiltárca Szövetség tagjai között mindkettő megtalálható, és már tervszámok is vannak: jövő nyárra legalább 20 ezer elfogadóhelyet szeretnének. A hazai alternatív szolgáltatók szempontjából azonban a kérdés kevésbé izgalmas, e téren passzív, piackövető magatartást tanúsítanak. Ez alapvetően nem az ő terepük, hiszen a mobillal történő fizetés minimális adatforgalmat jelent, miközben nagyon infrastruktúra-igényes.

Ami a lakosság nyitottságát illeti, jellemzően a fiatalabb, harminc alatti generáció érdeklődik legjobban a mobilos fizetés iránt. Az idősebbek esetében viszont már sokszor az egyéb, már bejáratott elektronikus fizetési módok is épp eléggé lekötik a figyelmet…