Egy mérföldkő sohasem az út vége. Sok cég mégis hajlamos így gondolkodni, ha telekommunikációs vagy informatikai fejlesztésekről van szó. A 21. század elején a világ legtöbb cége így vagy úgy, de alkalmazkodott az infokommunikációs rendszerek terén történt gyors változásokhoz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az elkövetkező húsz évben nincs más dolguk, mint ülni a babérjaikon.

Éppen az ilyen elégedett, hátradőlős pillanatokban kellene feltenni a kérdést a vezetőknek, hogy hogyan képzelik el a cég helyzetét öt év múlva. Mert hát ugye arra azért nem érdemes számítani, hogy az infokommunikációs környezet fejlődése éppen azon a szinten áll majd meg, ahová éppen mi a legutóbbi fejlesztésink után eljutottunk. Sajnos ezt a nehéz kérdést többen is hajlamosak ignorálni, és inkább szoftverfrissítgetésekkel, állagmegőrzéssel próbálkoznak átgondoltan ütemezett fejlesztés helyett.

Pedig a jelenlegi trendek éppen afelé mutatnak, hogy a „házi” megoldások kora egyre inkább lejár. Az informatikai és telekommunikációs fejlesztés sokkal keményebb dió lesz, mint az elmúlt években. Egyértelműen az a folyamat látszik kirajzolódni, hogy visszatérünk a sokkal korábbi, 20-25 évvel ezelőtti állapotokhoz, amikor az informatikai rendszerek működtetését nem saját erőforrásból, hanem ahhoz értő szolgáltatók megbízásával oldották meg. A „saját szerver, saját informatikus, minden alkalmazottnak önálló PC” korszaka a végéhez közeledik. Az új szoftverek egyre nagyobb teljesítményű és drágább hardverre tartanak igényt, ráadásul egyre gyorsuló ütemben kell végrehajtani a fejlesztéseket. Ezt pedig a legtöbb cég nem fogja bírni erőforrással.

A megoldást jelenleg a szolgáltatások és fejlesztések központosítása jelenti. Nyugat-Európában és az USA-ban már nem is annyira a közeli jövő, mint inkább a jelen a felhő alapú, központosított informatikai szolgáltatások gyors térnyerése. Magyarországon ezzel szemben nagyon sok cég még mindig a házon belüli megoldásokban, toldozgatásokban gondolkodik. Pedig a központosított megoldások sokkal kisebb költséget jelentenek az egyes cégek számára, hiszen ezek a szolgáltatók egyszerre sok vállalati ügyfél kiszolgálására képesek. Az új drága szoftverek és hardverek megvásárlásának terhét ezek a szolgáltatók viselik, aminek a költségei megoszlanak az egyes ügyfelek között. A hardver-beruházási igény például szinte csak monitorok és billentyűzetek megvásárlására korlátozódik, miközben a szerver bővítése, kezelése, az adattárolás, a weblapok hátterének biztosítása a központi szolgáltató feladata.

Ráadásul a megtakarítás nemcsak az infokommunikációs kiadások esetében, de a humánerőforrás terén is jelentős lehet. Gondoljunk csak bele, menyi munkaidő-pazarlás kerülhető el azzal, ha erős, gyors és megbízható gépekkel dolgoznak a munkatársak. A rendszer bővítése, sebességének szinten tartása pedig a központi szolgáltató gondja.

Vannak persze aggályok azzal kapcsolatban, hogy egy szolgáltató távoli szerverét használni kockázatos lehet az adatok biztonsága, hozzáférhetősége szempontjából. Ezek azonban megalapozatlanok. Ezek a nagy rendszerek hatékonyan működnek, a mentési fázisok többlépcsősek. Bármilyen furán is hangozzék, de így az adatvesztés esélye sokkal kisebb, mintha egy „házi” szerveren tárolnánk őket. Röviden: az új, külső rendszerek kevesebb vesződség mellett nagyobb biztonságot nyújtanak.