Legalábbis ez az Európai Bizottság véleménye. És ez nem is alaptalan, hiszen elvileg eldőlhet a nagy nemzeti vállalatok szerepe az egységes európai belső piacon, kiderül a határokon átnyúló hálózatmegosztás alkalmazhatósága, illetve a megosztás feltételei, de akár az egységes piaci felügyelet kérdése is célegyenesbe érhet. Neelie Kroes, a bizottság távközlési biztosa úgy fogalmazott, idén minden korábbinál élesebben elválik majd, hogy sikerül-e érdemben elmozdulni a valóban egységes uniós távközlési piac és tagállami szabályozások harmonizációja felé. Kroes a Brüsszeltől megszokott kincstári optimizmus jegyében bizakodónak mutatkozott. Legyen neki igaza.

 A hivatalos ígéretek szerint Kroes hamarosan egy sor nagyszabású reformjavaslattal áll elő, amely komoly támogatást nyújt majd a páneurópai távközlési piac kialakításához.  A Bizottság ezt azért is tartja nagyon fontosnak, mert tisztában van vele, hogy a pénzügyi válság igen érzékenyen érintette a szektort. Az ígéret jól hangzik, és csak reménykedni lehet abban, hogy nem egy újabb papírtigrisről lesz majd szó. Az egységes belső piac az EU egyik legfőbb pilléreként és vívmányaként szerepel az uniós retorikában, de ezt valahogy a távközlés terén nem nagyon lehet tapasztalni.

A nagy brüsszeli tervek meghirdetését megelőzte egy félhivatalos találkozó január második hetében Joaquín Almunia versenyügyi biztos és a négy nagy európai konszern, a Deutsche Telekom, a France Telecom, a Telecom Italia és a Telefonica képviselői között. A négy nagy itt nehezményezte, hogy az európai piac széttöredezettsége nehezíti a versenyt. Az már más kérdés, hogy sokszor éppen ezek az egykori monopol-szolgáltatók a nemzeti szabályozó hatóságok ilyen-olyan közreműködése mellett igyekezték minél jobban bebetonozni pozíciójukat hazai piacaikon. Mindenesetre a távközlési cégek európai lobbiszervezete, az ETNO most azt az ígéretet tette, hogy maguk a szolgáltatók is bemutatják saját elképzeléseiket a Bizottságnak az európai piac egységesítésével kapcsolatban.

A Bizottság szerint az egyik legfőbb problémát az jelenti, hogy az eltérő nemzeti infrastruktúrák és szabályozási rendszerek nagyon megnehezítik a határokon átnyúló hálózatmegosztást. Pedig a negyedik generációs, szélessávú hálózatok kiépítésének magas költségei szinte elkerülhetetlenné teszik az ilyen együttműködést a cégek között.

Ennek megfelelően túl nagy meglepetésre nem is nagyon érdemes számítani az EU javaslatcsomagjával kapcsolatban. Az egyik fő irányt nyilvánvalóan a hálózatok, infrastruktúrák, frekvenciasávok megosztott használatának könnyítése, a nemzetállami bürokratikus akadályok leépítése jelenti majd. Az egységes uniós távközlési piacfelügyeletének ötletét viszont továbbra is elutasítja a Kroes, ehelyett inkább a nemzeti hatóságok és a Bizottság közötti együttműködést javítaná.

Ilyen és ehhez hasonló, jól hangzó lózungokkal már sok uniós tervezetben találkozhattunk, amelyek aztán nem túl sok kézzelfogható eredményt hoztak. Így marad a kérdés, hogy tényleg olyan perdöntő lesz-e a 2013-as év, és Brüsszel tényleg képes-e komolyabb előrelépést elérni a piac egységesítése terén.