Sok cég még mindig fél a felhő alapú informatikai szolgáltatások igénybe vételétől. Az adatok tárolásának és kezelésének külső szolgáltatónál való központosítását jellemzően inkább a nagyobb cégek reszkírozzák meg, miközben éppen azok a kis- és közepes vállalkozások maradnak távol – biztonsági okokból, vagy információhiány miatt –, amelyek számára nagy könnyebbséget jelenthetne az ilyen módon elérhető nagyarányú megtakarítás. Miközben a tapasztalatok alapvetően pozitívak, és a céges félelmek legtöbbjére már létezik technikai megoldás. A kérdés azonban sokkal inkább az, hogy mennyire bíznak meg az adataikat kezelő szolgáltatóban.

Az adatfelhővel szembeni fenntartások többfélék lehetnek. A leggyakrabban az adatvesztéstől való félelem a probléma, illetve az amiatti aggodalom, hogy illetéktelen kezekbe kerülhetnek bizalmas információk. Van, aki viszont egyszerűen úgy gondolja, hogy a külső adattárolás idegen a cége kultúrájától, illetve kiszolgáltatottabbá teszi a vállalkozást, amiért a feladat kiszervezésével elvész a saját számítástechnikai szaktudás. És akadnak az ellenzők között olyanok is, akik egyszerűen kételkednek a kiszervezés jelentette előnyökben.

Az adatfelhő két alapvető előnnyel rendelkezik. Az egyik, hogy a tárolókapacitás, illetve általában az informatikai háttér kiépítésének költségei gyakorlatilag eltűnnek, vagy legalábbis a töredékükre csökkennek. A másik pedig a tárhely igény szerinti gyors és rugalmas növelése vagy csökkentése, hiszen ennek technikai biztosítása a szolgáltató feladata. Ugyanígy sokkal nagyobb a rugalmasság egy-egy új rendszer telepítésénél, illetve frissítésénél, hiszen nem szükséges ezeket külön-külön a felhasználók saját gépein elvégezni.

Ami a biztonsági szempontokat illeti, az adatfelhő-szolgáltatók kiemelik, hogy ők specializáltságuknak köszönhetően sokkal intenzívebben tudnak az adatbiztonsággal foglalkozni, mint az egyes cégek. Ez az esetek többségben valóban így van, ugyanakkor az is igaz, hogy egy ilyen nagy és sokféle adathalmazt kezelő szolgáltató nyilvánvalóan vonzó támadási célpont is lehet.

Átmeneti megoldást jelenthet még, és a félelmek jelentős részét elaltathatja a magánfelhők (private cloud) alkalmazása, amikor a központosított külső tároló a cég tulajdonában van. Itt viszont felmerül a probléma, hogy ennél a verziónál a várt költségelőnyök értelemszerűen nem, vagy csak sokkal kevésbé jelentkeznek.

A vita persze nem ér véget egyhamar, hiszen egyfajta hitvitáról van szó: ki hisz és ki nem a kiszervezett adattárolásban? Szerintem a kérdés éppen ezért sokkal inkább az, hogy akik elvben hinnének ebben a forradalmi megoldásban, akadályok és rossz tapasztalatok nélkül érhessék el a szolgáltatást. Ez javarészt a szolgáltatók képességein és elkötelezettségén múlik.