A pénz olcsó, a növekedési lehetőségek szűkösek, miközben az új fejlesztésekhez szükség lenne a nagy üzemméretre. E három tényezőre vezethető vissza leginkább az a nagy konszolidációs lendület, ami az utóbbi időben megfigyelhető a globális távközlési piacon. Mindez nagyon szép, kerek kép is lehetne, ha nem kellene egyfolytában amiatt aggódni, hogy a jegybanki pénzcsapok elzárása  mikor dönti össze a piacokat. Mert krónikus forráshiány mellett már sem szervesen, sem felvásárlások útján nem lehet majd növekedni.

A Bloomberg számítása szerint 2013-ban eddig összesen 80 milliárd dollár értékben hajtottak végre, vagy legalábbis jelentettek be távközlési és kábelszolgáltató cégeket érintő felvásárlási ügyleteket. Mindez a volumen ráadásul akár több mint meg is kétszereződhet, ha a Vodafone hajlandó lesz megválni a Verizon Wireless-ben birtokolt 45 százalékos csomagjától. Ebben az esetben az idei teljes akvizíciós volumen akár még a 2006-as rekordév 281 milliárd dolláros összértékét is megközelítheti.

A nagy sebességű hálózatok rendkívül költséges fejlesztése az egyik fő hajtóereje az összeolvadási vágynak. A pillanatnyi piaci körülmények között organikus növekedéssel a legtöbb cég képtelen erre, ezért próbálják meg felvásárlásokkal rövidíteni a várakozási időt.

Különösen nagy a konszolidációs nyomás az európai cégeken. Ahogyan a Deutsche Telekom jövendő vezére, Timotheus Höttges megfogalmazta, „Európában nagy egyesülésekre lesz még szükség”, ha fel akarnak mutatni valamit az amerikai internetes óriások és az ázsiai technológiaszállítók ellenében. Bár ez utóbbi terepen enyhén szólva sem rózsásak az európai kilátások, fúziók ide vagy oda.

Érdekes kérdés, hogy mit tud mindehhez hozzátenni a folyamatosan a versenyképességről szónokló Európai Bizottság, illetve a tagállamok. A fúziók tekintetében Brüsszel az elmúlt években többször is igyekezett megakadályozni, vagy legalábbis korlátozni a tranzakciókat a verseny torzulására, piaci túlhatalomra hivatkozva. Ilyen eset volt például a Vodafone esete, amikor egy Görögországi riválist próbált meg felvásárolni, illetve a Hutchison Whampoa próbálkozása az Orange ausztriai részének a megvételével. Kérdés, hogy minden esetben a piaci verseny javítását szolgálja-e, ha Brüsszel doktriner módon igyekszik korlátozni a fúziókat. Ez a hozzáállás nem feltétlenül az európai távközlési szektor konszolidációjának irányába mutat.

Ami pedig az egyes tagállamokat, illetve távközlési hatóságaikat illeti, sajnos még mindig túl nagy a politikai kísértés, hogy bezárkózó, protekcionista hangokat kövessenek. Néha úgy tűnik, mintha az egységes távközlési piac leginkább csak az uniós roaming-díjak lefaragásának terén lenne képes kézzelfogható eredményeket elérni.