Az elmúlt évek legnagyobb részvényeladási hulláma söpör végig a nagy amerikai cégeken, különös tekintettel az internetes vállalkozásokra.  Az elmúlt hetekben szinte menetrendszerűvé váltak a bejelentések arról, hogyan teszik készpénzzé részesedésüket az egyes topmenedzserek és korábbi alapítók az azóta nagyra nőtt és tőzsdére vitt vállalkozásaikban. Mindezek – és a felröppent pletykák és spekulációk – ellenére a mostani esetek nem egy újabb dotkom buborék kipukkanásáról szólnak szerintem.

Úgy tűnik, Eric Schmidt, Larry Page és a többiek jól választották meg az eladási időpontot. A Standard & Poor’s 500-as részvényindexe több mint hat százalékot erősödött csak az év eleje óta eltelt két hónapban, és a 2007-es történelmi csúcsot is túllépte már. Erre persze lehet mondani, hogy a bennfentesek már látják a közelgő zuhanást, azért lépnek még időben, de ez most mégsem látszik valószínűnek.

Ott van például Eric Schmidt, a Google egykori vezetőjének esete. Schmidt bejelentése értelmében a jelenlegi árfolyamon összesen 7,5 milliárd dollárra becsült részvényvagyonának harmadát kívánja értékesíteni az elkövetkező egy évben, miközben a Google-nél marad, a cég egyfajta „külügyminisztereként”, ráadásul a fennmaradó részesedésének köszönhetően továbbra is kulcsszerepe lesz abban, hogy a két alapító Larry Page és Sergey Brin megőrizhesse szavazattöbbségét a részvényesi közgyűlésben.

Ráadásul Page és Brin is azt tervezi, hogy 2015-ig fejenként közel három milliárd dollár értékben adnak el részvényt, miközben azt nehéz lenne feltételezni, hogy mindhárman menekülnének egy „süllyedő hajóról”. A Google minden józan számítás szerint duzzad az erőtől. A cégnek 48 milliárd dollár tartaléka van a hadipénztárban, a tavalyi utolsó három hónapban a 14,4 milliárd dolláros árbevétel 36 százalékkal múlta felül az egy évvel korábbit, és 2 milliárddal (!)  szárnyalta túl az elemzői várakozásokat. Szóval ilyen körülmények között nehéz lenne amellett érvelni, hogy Larry Page például menekülési szándékkal adott el 65 millió dollár értékben részvényt februárban.

Schmidt esetében a hivatalos indoklás úgy hangzott, hogy az eladás a személyes vagyon diverzifikálását szolgálta, ami egy tipikus érv ilyen esetekben a Szilícium-völgyben. Hogy a bejelentést mennyire nem vészjelzésként fogta fel a piac, azt jól mutatja a Google-részvény árának alakulása: néhány nappal később, február 19-én az árfolyam átlépte a 800 dolláros küszöböt, minden korábbi rekordot megdöntve.

Az utóbbi idők eladási hulláma mögött sok esetben húzódhat meg olyan indíték is, hogy egyes idősebb menedzserek visszavonulásukra gondolva kihasználják a sok éves ingadozás után tapasztalható dinamikus árfolyam-növekedést, és realizálják a nyereséget. Vagy egyszerűen csak likviditási igényről van szó. Mindenesetre a piac a jelek szerint annál már bölcsebb szerencsére, hogy egy ilyen akció mögött azonnal valami gyengeséget feltételezzen. És így talán nem alaptalanul feltételezhetjük, hogy az indokolatlan buborékok felfújódása és kipukkadása is elmarad a jövőben.