Bizonyos cégméret felett a vezető dolga leginkább az, hogy az egyes szakemberek munkáját irányítsa, és egyre kevésbé a feladata, hogy ő saját maga is kifejezetten szakmai-műszaki kérdésekkel foglalkozzon. A már nagyobbra nőtt, kiforrott személyzeti struktúrával rendelkező vállalatok vezetőinek figyelmét közel 90 százalékban a pénzügyi és stratégiai döntések kötik le. Ugyanakkor a menedzsment jellegű szemlélet mellett sem lehet figyelmen kívül hagyni a szakmai-technikai jellegű adottságokat, szempontokat, mert az ilyen egyoldalúság katasztrofális következményekkel járhat. Jó példát szolgáltat erre a Siemens körüli legújabb botránysorozat.

A német elektrotechnikai óriáskonszernnél egymást érik a kínosnál kínosabb szállítási késedelmek. A Siemens által elnyert két nagy volumenű vasúttechnikai megrendelés esetében is rendkívül súlyos csúszás alakult ki, több százmillió eurós költséget maga után vonva. A német államvasutak 500 millió euró értékben adott megbízást 16 nagysebességű ICE-szerelvény építésére, amelyeket a 2011-es határidőhöz képest valószínűleg csak 2015-re tud leszállítani a cég. A másik, szintén rendkívül kellemetlen késedelem a Franciaországot Nagy-Britanniával összekötő Csalagutat üzemeltető konzorcium felé áll fenn. A Siemens 10 szupervonatra kapott itt megrendelést, és ebben az esetben sem képes tartani a vállalt határidőt. Különösen kínos, hogy a megbízatás elnyeréséért késhegyig menő harcot folytattak a konkurenciával. A közlekedési ágazat gondjai azonban nem kivételesek: az energetikával foglalkozó részleg is hasonló problémákkal küzd.

A Siemens az engedélyeztetési eljárások nehézkességégével, illetve a túlterhelt beszállítók késlekedésével igyekszik magyarázni a kellemetlen eseteket, de valószínűleg nem ez a fő ok. A cégnél egészen a kilencvenes évek közepéig két párhuzamos „út” vezetett felfelé a ranglétrán. Az egyik a gazdasági-, a másik pedig a szakmai irányítók számára. Ez a legfelsőbb szinten is érvényesült, vagyis az igazgatótanácsban az üzemgazdászok és jogászok mellett mérnökök is mindig helyet kaptak. Az igazgatóság esetében ez most is így van, azonban az alsóbb szinteken kontrollerek, marketingesek és üzemgazdászok vették át az uralmat, sok más nagyvállalathoz hasonlóan. Az ICE- esetében például a műszaki részleg előre jelezte, hogy az engedélyeztetési eljárás ezeknél a típusoknál nem lesz keresztülvihető a vállalt határidőre, de a megrendelés megszerzésére koncentráló gazdasági döntéshozóknál süket fülekre találtak.Nem kedvez a helyzetnek az sem, hogy az újabb és újabb megszorítási programok következtében tömegesen építik le, vagy nyugdíjazzák idő előtt a gördülékeny műszaki menedzselésben jártas idősebb szakembereket.

És itt kanyarodhatunk vissza ahhoz, hogy mennyi az a minimum, amennyire egy gazdasági végzettségű és -szemléletű vezetőnek is minimálisan át kell látnia a kérdések műszaki részét, legalább olyan szinten, hogy azt megértse, milyen technikai keretek között mozog a projektek megvalósíthatósága. Korábban úgy fogalmaztam, hogy a munkájának legalább tíz százalékában ilyen kérdésekkel kell foglalkoznia. Persze az még jobb, ha ennél sokkal többet is átlát. Akkor félrevezetni is nehezebb lesz őt, de technikailag kivitelezhetetlen kívánságai is sokkal ritkábban lesznek.