Az okostelefonok, táblagépek, játékkonzolok, valamint e-könyv olvasók megadóztatását is kilátásba helyezte a francia kormány a  művészeti-, filmes- és zenei élet finanszírozási problémáinak megoldása érdekében. Amellett, hogy a francia kormány „eredeti” ötlete komoly méltányossági aggályokat is felvet, az is kérdés, egyáltalán célt lehet-e érni vele.

Az elképzelések legfeljebb 4 százalékos adóról szólnak, amelyet azért javasol a francia elnök által felkért szakértői csoport, mert szerintük az új adónemmel az illegális film- és zeneletöltések miatti veszteséget lehetne hatékonyan kompenzálni, valamint a befizetett adóból még a digitális kultúra fejlesztése is megoldható lenne. Az új adó jövőre már szerepelhet a francia költségvetésben, és bevezetésétől jelentős bevételt várnak iparági szakértők, ami az elmúlt évek eladásait vizsgálva nem is tűnik annyira elhibázott prognózisnak.

Aurélie Filippetti francia kulturális miniszter szerint azok a gyártók, amelyek az eladott eszközökön keresztül eddig a különböző audiovizuális alkotások terjedéséből profitáltak, mostantól az értékesítésekből származó bevételek egy részéből segítsék az alkotókat. A benyújtott ajánlás szerint a tervezett adónem többek között olyan nagy gyártókat is közvetlenül érinthet, mint az Apple vagy a Samsung. Ahogy várható volt, az érintett cégek válasza sem maradt el az ügyben. Az elektronikus eszközök gyártóit tömörítő szakmai szervezet, a DigitalEurope  nyilatkozata szerint az adó bevezetése rossz irányba tett lépés.

A lépés várhatóan még számos vitát generál majd. Jogosan merül fel, hogy az eszközök gyártói  közvetlenül mennyiben tehetnek az illegális letöltésekről, illetve azok elterjesztéséről. Így pedig kérdéses, hogy az új adó mennyire méltányos a gyártókkal szemben, akik az eladott eszközeikkel végső soron annak a lehetőségét teremtik meg, hogy egy-egy új alkotás éppen a megcélzott közönségét érhesse el a leghatékonyabb módon. Ezek az elérések általában további aktivitásokat generálnak – koncertekre csábítanak, vagy éppen kiállításokat népszerűsítenek -, így a láncolat végén jó eséllyel kimutatható a alkotók és a kincstár bevételeinek gyarapodása. Ráadásul az sem világos, hogy egy ilyen jellegű intézkedés mennyiben járul hozzá ténylegesen a megsértett szerzői jogok miatt keletkezett károk csökkentéséhez.

Még nem láthatjuk a bevezetéssel járó pontos hatásokat, de az adóval együtt járó áremelés – mert biztosak lehetünk benne, hogy a gyártók tovább hárítják a költségeket – nagy valószínűséggel megváltoztathatják az eddig kialakult vásárlói szokásokat, aminek hosszabb távon komoly gazdasági hatásai lehetnek. Az is kérdés, hogy az ilyen jellegű, nem szokványos módszerek láttán melyik másik európai kormány kap vérszemet, és emel be hasonló elemet saját adórendszerébe, ahelyett, hogy inkább szemléletbeli változást sürgetne a felhasználók körében, nagyobb hozzájárulásra sarkallva őket.