Továbbra is tart az az élénk vita, amit az amazon.com alapítója, Jeff Bezos váltott ki a Washington Post felvásárlásával. Az augusztus elején bejelentett 250 millió dollár értékű tranzakciónak több olvasata van. Az évek óta nehézségekkel küzdő újságíró szakmát nyilván leginkább saját túlélésének kérdése foglalkoztatja, és így arra kíváncsi, hogy Bezos mentőakciója képes lesz-e reményt nyújtani a többi lapnak is.  Emellett azonban, ha lehet, még nagyobb érdeklődés övezi a másik kérdést, vagyis hogy valójában milyen célt szolgál Bezos bevásárlása. Egyes értelmezések szerint ez a lépés jól illeszkedik abba a tendenciába, hogy a Szilícium-völgy és általában az amerikai IT-ipar nagyágyúi egyre erőteljesebben törekednek valamilyen politikai szerepvállalásra, de legalábbis a politika befolyásolására.

„Játékszer” és „szerszám”: számos kommentár szerint ezzé válik az egykor amerikai elnököt is buktatni tudó büszke újság Bezos kezében. A Post két korábbi munkatársa, Bradley Graam és Lissa Muscatine szerint a lap megvásárlása „mindenképpen növelni fogja az Amazon és Bezos washingtoni befolyását, ami egyébként már most is számottevő”. Szintén gyanakodásra ad okot sokak számára az a 600 millió dolláros szerződés, amelyet az Amazon még korábban kötött a CIA-vel online adattárolási megoldások kapcsán. A nagy IT-cégeknek a PRISM-botrányban játszott szerepét figyelembe véve egyébként ez a gyanakvás annyira nem is meglepő.

Bezos azonban korántsem áll egyedül az efféle törekvésekkel. Cheryl Sandberg, a Facebook vezetője aktívan foglalkozik a női munkavállalók helyzetével, Mark Zuckerberg pedig a Yahoo-t irányító Marissa Mayerrel együttműködésben lobbizik az USA bevándorlási politikájának megváltoztatásáért. A Google részéről Eric Schmidt bocsátkozik hasonló kalandokba, olykor Obama elnök nem hivatalos tanácsadójaként, máskor pedig a kvázi-diplomáciai küldöttségben, például Észak-Koreában, ahol ő is „dolgokat néz”.

Ugyan a Szilícium-völgy korábban általában távol tartotta magát a közvetlen politizálástól, a saját politikai-ideológiai elképzelései azért megvoltak. A technológiai fejlesztések úttörői a transzparencia, az információáramlás hatékonyságának növelését szokták egyik fő célkitűzésükként hirdetni, és ezen keresztül a fejlődés folyamatos előmozdítását. Persze e hivatalos, első hallásra nagyon tetszetős krédóval kapcsolatban sokan gyanakvóak, és a Google, a Facebook vagy az Apple enyhén szólva nehezen átlátható, olykor félelmet keltő adatkezelési módszereit emlegetik. Érdekes kérdés ezután, hogy egy esetleges nyíltabb politikai szerepvállalás esetén milyen irányba próbálják meg a valós politikát befolyásolni az IT-guruk.