AZ Európai Bizottság célkitűzése nagyon szépen hangzik: a határok nélküli, egységes európai távközlési piacon Portugáliától Észtországig ugyanolyan módon kezelnék előfizetőiket a szolgáltatók. Mindez a verseny erősödését, a tarifák csökkenését, idővel pedig a roaming-díjak teljes megszűnését hozhatná magával. Tekintettel azonban a távközlési piacon uralkodó valóságra és a szokásos nemzetállami ellenállásra a reformtörekvések végeredménye igencsak eltérő lehet a szokás szerint rózsás brüsszeli vágyképtől.

Ahogy arra már korábban utaltam, az Európai Bizottság perdöntő fontosságúnak tekinti az idei évet a távközlési piac átalakítása szempontjából. De mit is szeretne pontosan Brüsszel? A Bizottság alapvetően a nemzeti távközlési piacok létét tekinti a verseny legfőbb hátráltatójának, ezen felül pedig biztosítani kívánja a feltételeket ahhoz, hogy a szolgáltatók infrastrukturális fejlesztései lépést tudjanak tartani az egyre nagyobb adatforgalommal. E két szempont alapján a legmegfelelőbb megoldás a teljesen egységes uniós távközlési piac lenne. De sajnos számos negatív példát ismerünk azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság esetenként utópisztikus célkitűzései hogy morzsolódnak szét a tagállami ellenállás miatt, hogy aztán csak egyre dagadó aktaként éljenek tovább.

Az előfizetők vágyai nyilván nagymértékben egybecsengenek a Bizottságéival: alacsonyabb tarifákat és a roaming-díjak megszüntetését szeretnék. Ezen felül sok esetben értetlenkedve látják, hogy ugyanazon anyacéghez tartozó szolgáltatók az egyik tagállamban magasabb díjat számolnak fel ugyanazon termékért, mint egy másikban.

Ami a nagy, több tagállamban is aktív szolgáltatókat illeti, a piaci harmonizáció sok szempontból az ő érdekeiket is szolgálná. Például nem 27 fajta tagállami szabályozással kellene szembenézniük, illetve könnyebb lehetne az infrastruktúra használatának megosztása is több cég között, ami nem éppen elhanyagolható költségszempont. Ezen felül pedig az egységes piacon a határon átnyúló felvásárlások és fúziók is egyszerűbbek lennének.

A hálózatmegosztás könnyebbé tételében a Bizottság is érdekelt, és ennek érdekében tavaly már fel is szólította a nemzeti szabályozó hatóságokat, hogy tegyék egyszerűbbé a frekvenciasávok és a hálózati infrastruktúra megosztott használatának szabályozási feltételeit. Az persze már más kérdés, hogy a nemzeti hatóságok erre mennyire lesznek hajlandóak. Brüsszel igazából csak akkor tudna erős nyomást gyakorolni a tagállamokra, ha egy új központi uniós szabályozó testület meg tudna erősödni a nemzeti hatóságokkal szemben. Erre azonban egyelőre nagyon kicsi az esély.

A hálózatmegosztások volumenének növelése így realisztikusabb célkitűzésnek tűnik, mint az uniós piac teljes integrálása. Viszont az is elképzelhető, hogy ennek kiharcolásáért cserébe a Bizottság elvárja majd a nagy szolgáltatóktól, hogy teljesíthető feltételek mellett tegyék lehetővé infrastruktúrájuk használatát a kisebb cégek számára. Az idei évre várható tárgyalások eredménye nagyobb valószínűséggel lesz egy ilyen jellegű kompromisszum, mint a határok nélküli piac vágyképének megvalósulása.