Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen ember, aki pályája folytán sok érdekes, nem hétköznapi tapasztalatra tett szert, és egy ponton arra gondolt: ezek talán több embert is érdekelhetnek. Talán lehetnek olyan sajátos meglátásaim a telekommunikációs szektor, vagy általában az üzleti élet fejleményeivel kapcsolatban, amelyek érdekesek, gondolatébresztők, vagy akár még hasznosak is lehetnek mások számára.

A legfontosabb, amit megtanultam üzleti pályám során, az az, hogy csak az tekinthető legyőzöttnek, aki ezt magáról is elhiszi. Ez be is igazolódott, amikor cégünk a 2008 őszén kirobbant pénzügyi válság miatt kilátástalannak tűnő helyzetbe került. Ez, pontosabban a nehéz helyzet megoldása volt az a tapasztalat, ami többek között megmutatta, hogy „amíg agyban nem adod fel, legyőzhetetlen vagy”. Nyilván sokféle ember van, ki hamarabb, ki csak később esik kétségbe egy kilátástalannak tűnő helyzetben. A mi példánk mindenesetre megmutatta, hogy a sarokba szorítottság érzése tényleg képes lehet extra energiákat felszabadítani.

De nemcsak ezt tanultam meg a 2008-as mélypont túléléséből. Cégünk, a BTel annak köszönheti fennmaradását, hogy gondoltunk egy merészet, és elhagytuk a kis alternatív telekomszolgáltatók csordáját: saját hálózat építésébe fogtunk. Az, hogy sikerrel jártunk, megmutatta: a túléléshez vagy az előrejutáshoz esetenként nem elég a többség által elfogadott, bevettnek tekintett megoldások követése. Nagyon más érzés ezt közvetlenül megtapasztalni, mint egy „Hogyan legyünk sikeresek?” típusú üzleti közhelygyűjteményben olvasni róla.

Magyarország enyhén szólva sem a korlátlan lehetőségek hazája. Jól mutatja ezt, hogy hogyan megtizedelődött az alternatív távközlési szolgáltatók mezőnye. Mindenesetre egy ilyen kicsi, forráshiányos és nem túl hatékony piacnak is lehet előnyös oldala. Azok a kis cégek ugyanis, amelyek a mostoha körülmények közepette is képesek túlélni, hatásosan igazolni tudták versenyképességüket.

Takács Krisztián