Mintha nem lenne elég a nyáron kirobbant megfigyelési botrány, most még az is kiderült, hogy az amerikai cégek egy része nem mond igazat adatvédelmi vállalásait illetően. Ez azt jelenti, hogy több száz olyan tengeren túli cég van, amelyik hamisan állítja magáról, hogy követi az EU-s szabályokat, amikor uniós polgárok adatait kezeli.

Szinte egymást érik a hulló arany ejtőernyők a távközlési és IT-szektorban, de korántsem csak ott. Egyes esetekben szinte bizarr módon a megsemmisített milliárdos piaci érték után kapott bónuszként jelennek meg az euró- vagy dollármilliós végkielégítések. Az arany ejtőernyő intézmény nem új keletű, több mint ötvenéves, de mostanában akad néhány igen szembeötlő példa.

Legalábbis az öt éve váratlanul csődbe ment amerikai cégóriás esetét említette Neelie Kroes, az Európai Bizottság távközlési biztosa, amikor az európai telekommunikációs szektor helyzetének súlyosságáról beszélt. Az EB úgy gondolja, hogy az amerikai és ázsiai piac mögötti kullogásnak egy reformtervezettel lehet véget vetni, amely szerint teljesen el kellene törölni a roamingdíjakat, ezáltal átalakulásra ösztönözve a vállalatokat és egyben az egész mobilpiacot is. A bizottság évek óta szajkózza a témát, mintha nem látna semmilyen más megoldást Európa felrázására.

Számos helyen olvashatunk azokról a találgatásokról, amelyek a televíziózás jövőjének kérdésére keresik a választ. A témát egyrészt technikai, másrészt szolgáltatói oldalról boncolgatják, ami azt jelzi, hogy a diskurzus résztvevői a piac teljes átalakulásának lehetőségét sem vetik el teljesen. A jelenlegi fejlesztések és a szolgáltatásokat érintő trendek izgalmas változásokat vetítenek előre, amelyek több nagy „öreg” cég helyzetét is megnehezíthetik, egyúttal a fiatalabb, innovációra építő vállalatok szárnyalását eredményezhetik. A témával foglalkozva érdemes az USA-ra tekinteni, mivel a meghatározó trendek általában a tengeren túlról indulnak.

A távközlési szolgáltatók hagyományos szerepének megváltozása rohamtempóban zajlik. A piaci igények átalakulása egyfelől nagy növekedési lehetőséget hordoz magában, másrészt viszont a kicsúszás veszélyét is, amivel egyre több nagy, hagyományos távközlési vállalatnak kell szembenéznie. Az integrált, komplex szolgáltatások iránt tanúsított egyre nagyobb érdeklődés globális piaci jelenség, de talán semelyik másik területen nem olyan markáns, mint a vállalati ügyfélkör esetében.

Bekebelezték az utolsó nagy európai mobiltelefont gyártó céget is: kétévnyi partnerség után a Microsoft felvásárolta a Nokia mobiltelefonokat gyártó részlegét. A tranzakció két olyan vállalat között jött létre, amelyek már egy ideje csak távolról kóstolhattak bele az Google, illetve a Samsung és az Apple versenyébe. A lépés minden bizonnyal szükséges volt, az viszont már nem annyira egyértelmű, hogy vajon mindkét cég jól jön-e ki az ügyletből.

Továbbra is tart az az élénk vita, amit az amazon.com alapítója, Jeff Bezos váltott ki a Washington Post felvásárlásával. Az augusztus elején bejelentett 250 millió dollár értékű tranzakciónak több olvasata van. Az évek óta nehézségekkel küzdő újságíró szakmát nyilván leginkább saját túlélésének kérdése foglalkoztatja, és így arra kíváncsi, hogy Bezos mentőakciója képes lesz-e reményt nyújtani a többi lapnak is.  Emellett azonban, ha lehet, még nagyobb érdeklődés övezi a másik kérdést, vagyis hogy valójában milyen célt szolgál Bezos bevásárlása. Egyes értelmezések szerint ez a lépés jól illeszkedik abba a tendenciába, hogy a Szilícium-völgy és általában az amerikai IT-ipar nagyágyúi egyre erőteljesebben törekednek valamilyen politikai szerepvállalásra, de legalábbis a politika befolyásolására.

Egyre több olyan hírt hallhatunk, amely a viselhető technológia robbanásszerű elterjedését vetíti előre. Egyes becslések szerint a tavalyi 750 millió dolláros piac évi 40 százalékos növekedéssel öt év múlva csaknem hatmilliárdosra duzzadhat. Azt tudjuk, hogy az egészségi állapotot megfigyelő eszközök, az operációs rendszerrel felszerelt karórák vagy az okostelefonként funkcionáló szemüvegek és fejpántok hogyan teszik egyszerűbbé és hatékonyabbá a mindennapi életet. Az viszont kérdéses, hogy a technológia milyen mértékben folyhat bele a munkavégzési folyamatokba, mennyire választhatják ketté a munkahelyi és a személyes életteret.

Nemrég esett szó arról, hogy milyen módon válhat árulónkká a saját SIM-kártyánk. Mint azonban nemrég kiderült, bizonyos helyzetekben már SIM-re sincs ahhoz szükség, hogy nyomon tudjanak követni valakit telefonja segítségével. Az okostelefonok ugyanis önmagukban is olyan „digitális” ujjlenyomatot hagynak, amely lehetővé teszi az azonosításukat.

Olyan telített piacokon, mint amilyen a távközlési iparág, nem könnyű tartósan robosztus előrelépést produkálni, főleg ha számításba vesszük a szereplők egy részének eladósodottságát. Ilyen környezetben szinte természetes piaci fejleménynek tűnhet a konszolidáció, amely idén rég nem látott méreteket öltött az öreg kontinensen, és ha a piaci szabályozások nem állnak az útjába, további akvizíciós hullám seperhet végig több EU-s országban is.