A világgazdaság egyik legfőbb hajtóereje a mobil kommunikáció. Legalábbis ez az érzése támad az embernek, ha a Világbank nemrég kiadott jelentését  olvassa arról, hogy milyen elképesztő gazdasági potenciál rejlik a mobiltelefonok használatában. Legyen szó a mezőgazdaságról, a pénzügyi vagy az egészségügyi szolgáltatásokról, a kormányzatról, az okostelefonokon futó alkalmazások egyre nagyobb választéka komoly hatást gyakorolhat a jövőben ezekre a szektorokra – így a Világbank. A mobilszolgáltatók szempontjából ez a prognózis két dolgot jelent. Egyfelől örömhír, másrészt viszont csak megerősíti azt a már többször elhangzott figyelmeztetést, hogy a mobilcégeknek újra kell definiálniuk magukat, ha meg akarják ragadni a kínálkozó lehetőségeket.

Az alkalmazások egyre átláthatatlanabb sokasága által teremtett új helyzetről, illetve arról, hogy ez milyen problémák elé állítja a szolgáltatókat, már írtam e hasábokon. A Világbank előrejelzése persze az általános gazdasági hatások szempontjából vizsgálja a trendet, és nem a szolgáltatók speciális helyzetéből kiindulva. És a kép, amit elénk tár, valóban sok fejlődési lehetőséget villant fel.

Hajmeresztő, de legalábbis nagyon érdekes számokat mutatnak a közösségi média használatáról szóló idei statisztikák. Csak úgy röpködnek a százmilliók, legyen szó a Facebookról, Twiterről vagy a Pinterestről. A mindennapi élet, a gazdaság, illetve az idei amerikai elnökválasztás után immár a politika is egyre inkább elképzelhetetlen nélkülük.

Jelenleg több mint 350 millió ember szenved kóros Facebook-függőségben, évente átlagosan négy teljes napot töltenek a Youtube-on a látogatók, és a világ internethasználóinak közel harmada van jelen a Twitteren, napi 175 millió bejegyzést „termelve”. És ha már egy blogoldalon írom mindezt, azt is érdemes megemlíteni, hogy havonta három millió (!) új blog jelenik meg a világhálón.

Egy sikeres vállalkozás számára nélkülözhetetlen egy olyan gondolat, mondat, amely tömören képes megragadni a tevékenység lényegét. Számos nagyvállalat épült fel egy-egy ilyen találó mottóra alapozva: Nyomja meg a gombot, bízza ránk a gondot (Kodak); Minden igényhez és minden pénztárcához (General Motors); Egy szolgáltatás, egy rendszer – egyetemes elérhetőség (ATT); A vezetés élménye (BMW). Az ilyen mondatok nemcsak a nagyközönség tudatában ragadnak meg, hanem ihletet is adnak, és óriási segítséget nyújtanak a munkatársak tudatos motiválásához. A saját cégvezetői tapasztalatom szerint az utóbbi két szempont, ha lehet, még fontosabb, mint a fogyasztókra gyakorolt hatás.

A tevékenység lényegének jól érthető megfogalmazása nélkül nehéz irányítani, vagy elérni azt, hogy a dolgozók pontosan az elvárt célok érdekében végezzék a munkájukat. Ez ugyanis olyan értéket ad a munkának, amiből az emberek tudják, miért csinálják minden nap azt, amit csinálnak, azon túl, hogy valahová úgyis be kell járni pénzt keresni.

Egy mérföldkő sohasem az út vége. Sok cég mégis hajlamos így gondolkodni, ha telekommunikációs vagy informatikai fejlesztésekről van szó. A 21. század elején a világ legtöbb cége így vagy úgy, de alkalmazkodott az infokommunikációs rendszerek terén történt gyors változásokhoz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az elkövetkező húsz évben nincs más dolguk, mint ülni a babérjaikon.

Éppen az ilyen elégedett, hátradőlős pillanatokban kellene feltenni a kérdést a vezetőknek, hogy hogyan képzelik el a cég helyzetét öt év múlva. Mert hát ugye arra azért nem érdemes számítani, hogy az infokommunikációs környezet fejlődése éppen azon a szinten áll majd meg, ahová éppen mi a legutóbbi fejlesztésink után eljutottunk. Sajnos ezt a nehéz kérdést többen is hajlamosak ignorálni, és inkább szoftverfrissítgetésekkel, állagmegőrzéssel próbálkoznak átgondoltan ütemezett fejlesztés helyett.

A mobil pénztárcáról szóló lelkes híradások néha úgy hangzanak, mintha egy újabb aranyláz lenne kialakulóban. A VISA és a Vodafone például a héten mutatta be Ausztráliában új, érintés nélküli mobilfizetési megoldását.  Az új fizetési módszerben rejlő növekedési lehetőségekről e blog hasábjain én is írtam korábban. A rendszer elterjedését azonban továbbra is számos buktató nehezíti, és korántsem csak az olyan kis piacokon, mint a magyar, hanem Európában és Amerikában is.

A mobil fizetés olyan metszésponton áll a különböző szolgáltatói üzletágak között, ami egyszerre teszi izgalmassá az elektronikus fizetéssel, a kiskereskedelemmel vagy a hirdetésekkel foglalkozó cégek szemében. A tranzakciók például rendkívül gazdag forrásai lehetnek a fogyasztói viselkedésről árulkodó adatoknak, amelyeket jól lehet hasznosítani hirdetési szempontból.

Hogyan kerülhetik el a világhálón aktív cégek a nemkívánatos turkászást az adataik között? A kérdés sokakat foglalkoztat, és mint most is láthatjuk, nem alap nélkül. Amint a Google kedden kiadott Átláthatósági jelentéséből kiderült, folyamatosan nő a kormányzati érdeklődés az internetfelhasználók adatai iránt. Összesen 21 ezer ilyen jellegű megkeresés érkezett az óriáscéghez, és ennek közel fele az Egyesült Államokból. Magyarországról mindössze 92 megkeresés jött, és a Google saját bevallása szerint ebből egynek sem tett eleget. Az USA nagy érdeklődése a jelenlegi világpolitikai helyzetre tekintettel persze egyáltalán nem meglepő.

Számunkra, európai felhasználók számára azonban az egyik legfontosabb lecke mindebből az, hogy érdemes mindig pontosan tudni, hol is tárolják a feltöltött adatainkat. A felhő alapú adattárolás egyre szélesebb körű elterjedésével ez a kérdés kezd mindinkább aktuálissá válni. Kérdés, hogy valójában hány cég is van vele pontosan tisztában, melyik országban, melyik szerveren vannak tulajdonképpen azok az adatok, amelyeknek tárolását egy szolgáltatóra bízta. A legjobb megoldás nyilván az, hogy tudatosan Európában működő szolgáltatót válasszanak e célra, amely folyamatosan garantálja a teljes átláthatóságot a rábízott adatok tárolásával kapcsolatban. Ezzel többek között az a biztonság is együtt jár, amit az európai jogszabályok biztosítanak az adatok védelmével kapcsolatban arra az esetre, ha például külföldről érkezik egy a fentiekhez hasonló megkeresés.

Valószínűleg újra kell majd definiálniuk saját helyzetüket a mobilszolgáltatóknak az elkövetkező néhány évben, ha továbbra is versenyképesek akarnak maradni – írtam alig két hete e blog hasábjain. A nagy régiós szolgáltatók nehézségeit tükröző, a hét elején napvilágot látott kedvezőtlen mutatók is ezt a kényszert látszanak alátámasztani. A gond csak az, hogy a magyar, cseh vagy lengyel előfizetők magatartása enyhén szólva nem fogja megkönnyíteni ezt az átmenetet.

A régió nagy szolgáltatóinak árbevétele növekvő ütemben csökkent a harmadik negyedévben, amit elsősorban a hang alapú kommunikáció terén bekövetkezett zsugorodás okozott. Ez teljesen egybecseng a korábbi bejegyzésekben említett trenddel, vagyis a hanghívások jól megfigyelhető visszaszorulásával. Az adatforgalom szerepének növekedése, illetve az ilyen jellegű szolgáltatások soha korábban nem látott mértékű diverzifikálódása új kockázatként és egyben lehetőségként jelenik meg a mobilcégek előtt. A továbblépést az jelentheti számukra, ha maguk is részt vállalnak az okostelefonok és egyéb kommunikációs eszközök által lehetővé tett összetett szolgáltatások nyújtásában. Így elkerülhetik azt a nem kívánatos forgatókönyvet, hogy egy idő után csupán az adatforgalom lebonyolítóiként szerepeljenek a mindent elárasztó új alkalmazások piacán.

A távközlési konszernek vezetői leginkább vagy saját magas fizetésük miatt kerülnek a gazdasági hírekbe, vagy ahogy mostanában, amikor az általuk vezetett cég jó vagy rossz negyedéves eredményeit kell magyarázniuk. Pedig sokat elárulhatna korunk vállalati kultúrájáról, ha fizetések nagyságának firtatása mellett egy újságíró egyszer azt is összevetné, hogy mondjuk a világ legjobban kereső telekommunikációs vállalatvezetői közül hány készült eredetileg is távközlési szakembernek, és hány került „pusztán” menedzserként, gazdasági szakemberként erre a területre.

Van egy érdekes kifejezés, amely arra a szituációra utal, amikor egy cégvezető a stratégiai, pénzügyi döntések meghozatala mellett műszaki szempontból is teljes mélységében átlátja vállalkozása tevékenységét: ez a „körbe sétálva vezetés” (management by walking around). A szó a HP két alapítójától, William Hewlettől és David Packardtől származik. Számukra, mint műszaki szakemberek számára annak idején elegendő volt egyszerűen körbesétálni a gyártósorok között ahhoz, hogy lássák, milyen munkát végeznek az alkalmazottaik. Egy csak közgazdasági végzettséggel rendelkező, professzionális menedzserként valamelyik nagyvállalat élére került vezető esetében ez nyilván kevésbé, vagy csak részben elvárható.

Amit korábban csak óvatosan mertek leírni, az egyre nyilvánvalóbb. Az adatforgalom hamarosan átveszi a vezető szerepet a hanghívásokkal szemben. Több iparági elemzés már 2017-re tekint a fordulat éveként. Ez, ahogy korábban már írtam róla, mindenképpen gyökeres változást jelent a szolgáltatók árazási, számlázási szemléletében. De valószínűleg ennél többről is szó van. A mobilszolgáltatóknak újra kell majd definiálniuk saját szerepüket is.

A mobilszolgáltatók globális érdekvédelmi szövetsége, a GSMA által készített felmérés szerint az adatalapú szolgáltatások aránya jelenleg a mobilcégek bevételének ötödét teszik ki átlagosan. Ez az arány 2016-ra várhatóan 44, 2020-ra pedig 53 százalékra nő, ami közel 650 milliárd dolláros összbevételnek felel meg a mostani növekedési előrejelzések alapján.

„A verseny a szolgáltatások között folyik” – fogalmazott nemrég az olasz Wind mobilszolgáltató vezetője, Maximo Ibarra. Más szóval az ügyfél elsősorban a szolgáltatásért fizet, nem a hálózatért. Vagyis nem önmagában a műszaki hátteret értékeli, hanem csak azt, amit ebből tapasztal. Éppen ezért lehet veszélyes szemlélet, ha erről megfeledkeznek az új, 4G-s szélessávú hálózatokat óriási költségek árán fejlesztő mobilcégek. Annak érdekében, hogy mentesítsék nyereségüket a hálózatfejlesztés terhei alól, a szolgáltatók egyre inkább rákényszerülnek majd a hálózatmegosztásra (network sharing).

A lista elég tekintélyes. Nagy-Britanniában a Vodafone és az O2, valamint az Orange és a T-Mobile, Németországban a Telefonica és az E-Plus lépett szövetségre hálózatmegosztás céljából. Ezek a cégek mind felismerték, hogy az új telefonok, applikációk miatt a szolgáltatók egyszerűen folyamatosan rá vannak kényszerítve az új, méregdrága hálózatok kiépítésére.