Hamarosan véget érhet a céges telefonok és laptopok kora. A vállalatok közel kétötöde kíván felhagyni azzal a gyakorlattal, hogy céges infokommunikációs eszközökkel látja el alkalmazottait – derül ki a Gartner piackutató cég globális felméréséből. Eszerint a válaszadók 38 százaléka 2016-ig meg szeretné szüntetni a mostani rendszert. A trend egyes szakemberek szerint takarékossági-, illetve hatékonysági szempontból is előnyös lehet. Kérdés, mit szólnak ehhez maguk a munkavállalók.

A Gartner megítélése szerint a jövő útja az lesz, hogy a dolgozó saját magának veszi meg okostelefonját, tabletjét, és a cég csupán a használati (előfizetési) költségekbe száll be kisebb-nagyobb mértékben (angolul Bring Your Own Device, rövidítve BYOD) . Az okostelefonok tömeges elterjedésével, illetve a tarifák fokozatos csökkenésével ugyanakkor arra is számítani lehet, hogy a céges hozzájárulások mértéke is mérséklődni fog.

Átláthatatlan algoritmusai és az adatvédelmi szabályok aggályos kezelése miatt szinte folyamatosan a hírek és hatóságok fókuszában lévő Google-nak van még egy olyan terméke, ami egyre több aggodalmat kelt mostanában. Ez pedig az okostelefonok nagy részében futó Android operációs rendszer. Egyes szakértők már odáig mentek, hogy valódi „időzített bombaként” emlegetik az Androidban rejlő biztonsági réseket, amelyek a nem is olyan távoli jövőben akár súlyos katasztrófák előidézői lehetnek.

Az mindenesetre tény, hogy az elrémisztő példáknak szánt különböző demonstrációk valóban nagy elgondolkodtatók. A McAfee biztonsági cég például már korábban bemutatta, hogyan lehet egy Androiddal működő okostelefont a távolból úgy meghekkelni, hogy a szoftver túlhevíti az akkumulátort, majd tönkreteszi magát a készüléket. Ez valóban elég ijesztően hangzik, de még mindig vicces bűvészmutatványnak tűnik ahhoz képest, amikor egy Androidos telefonnal képesek egy repülőgép teljes elektronikáját kívülről ellenőrzésük alá vonni. És sajnos ez utóbbi lehetőség sem a képzelet szüleménye.

Bizonyos cégméret felett a vezető dolga leginkább az, hogy az egyes szakemberek munkáját irányítsa, és egyre kevésbé a feladata, hogy ő saját maga is kifejezetten szakmai-műszaki kérdésekkel foglalkozzon. A már nagyobbra nőtt, kiforrott személyzeti struktúrával rendelkező vállalatok vezetőinek figyelmét közel 90 százalékban a pénzügyi és stratégiai döntések kötik le. Ugyanakkor a menedzsment jellegű szemlélet mellett sem lehet figyelmen kívül hagyni a szakmai-technikai jellegű adottságokat, szempontokat, mert az ilyen egyoldalúság katasztrofális következményekkel járhat. Jó példát szolgáltat erre a Siemens körüli legújabb botránysorozat.

A német elektrotechnikai óriáskonszernnél egymást érik a kínosnál kínosabb szállítási késedelmek. A Siemens által elnyert két nagy volumenű vasúttechnikai megrendelés esetében is rendkívül súlyos csúszás alakult ki, több százmillió eurós költséget maga után vonva. A német államvasutak 500 millió euró értékben adott megbízást 16 nagysebességű ICE-szerelvény építésére, amelyeket a 2011-es határidőhöz képest valószínűleg csak 2015-re tud leszállítani a cég. A másik, szintén rendkívül kellemetlen késedelem a Franciaországot Nagy-Britanniával összekötő Csalagutat üzemeltető konzorcium felé áll fenn. A Siemens 10 szupervonatra kapott itt megrendelést, és ebben az esetben sem képes tartani a vállalt határidőt. Különösen kínos, hogy a megbízatás elnyeréséért késhegyig menő harcot folytattak a konkurenciával. A közlekedési ágazat gondjai azonban nem kivételesek: az energetikával foglalkozó részleg is hasonló problémákkal küzd.

Nem csak a Google-re jár a rúd mostanában uniós berkekben. Brüsszel az internetes óriás elleni vizsgálódás közepette sem feledkezett meg más piaci szereplőkről. Az Európai Bizottság hétfőn jelentette be, hogy hivatalosan is árkartell létrehozásával vádol több chip-gyártót is. Abban az esetben, ha a gyanú beigazolódik, és a cégek nem tudnak egyezséget kötni a versenyhatósággal, éves bevételük akár 10 százalékát is kiteheti a büntetés. A vizsgálat tárgyát olyan típusú félvezetők képezik, amelyek közé a mobiltelefonok SIM-kártyái is tartoznak.

Hivatalosan eddig a német Infenion, a holland Philips, a dél-koreai Samsung és a japán Renesas Technology erősítették meg, hogy érintettek az eljárásban. Az Infenion és a Samsung egyébként régi ismerősökként üdvözölhetik egymás, hiszen 2002-ben már folyt ellenük eljárás árkartell gyanúja miatt az USA-ban, igaz, akkor nem kártya, hanem számítógépekbe építhető DRAM-chipekről volt szó.

A jelek szerint Hollywoodot is egyre jobban izgatják a webkettes vállalati sikersztorik. Mármint filmtémaként, mielőtt még valaki arra gondolna, hogy a nagy filmvállalatok hirtelen profilváltásra készülnek, és minden pénzüket feltörekvő IT-cégekbe öntik. Ennyire azért még nem digitalizálódik a filmgyártás. Nem, csupán remek témaanyagot találnak a Facebook, a Google vagy az Apple fejlődésének történetében.

Az utóbbi időben szinte egymást érik a szilícium-völgyi sikertörténeteket feldolgozó filmek, bár igaz, különböző megközelítéssel. A téma több szempontból is izgalmas lehet. A jófejű, kreatív és nagyon elhivatott egyetemisták szüleik garázsában megkezdett „barkácsolásából” kinövő milliárd dolláros IT-üzletek az amerikai álom eszméjének életben tartói egy olyan korban, amikor már az Újvilágban is ritkaságszámba mennek a villámgyors felívelést és meggazdagodást hozó üzleti sikerek.

A zeneipar és a könyvszakma után úgy tűnik, a bankszektornak is sürgősen reagálnia kell a megváltozott, digitalizált fogyasztói igényekre. Míg 1995-ben még egy átlagos európai ügyfél havonta több mint kétszer látogatott el egy hagyományos bankfiókba ügyeit intézni, mostanra ez a szám 0,26 alkalomra redukálódott.

Úgy tűnik, a digitális technológiák, a mobilkommunikáció és az internet alaposan megnehezíthetik a már jól bejáratott lakossági banki modellek helyzetét. Az egyre fejlettebb kommunikációs eszközök és a szinte áttekinthetetlenül sokféle okostelefon-alkalmazás láttán mindez nem is annyira meglepő.

Erőteljesen átrendezték a telekommunikációs piacot a nagyvállalati ügyfelek igényei: jelentős részük ugyanis már „egybe csomagolt” megoldásokban gondolkodik. Vagyis integráltan kívánják igénybe venni a távközlési és az informatikai szolgáltatásokat. Ezzel két legyet üthetnek egy csapásra: a korszerűsítés mellett ugyanis jelentős megtakarítást könyvelhetnek el az infokommunikációs kiadások és a humánerőforrások terén is.

Ami nem öl meg az, erősebbé tesz – kicsit talán erősnek tűnhet itt ez a hasonlat, pedig tökéletesen leírja az elmúlt időszakban megfigyelhető trendeket az infokommunikációs szolgáltatások terén. A nagyvállalati ügyfelek igényei ugyanis az elmúlt hónapokban oly mértékben átrendezték a telekommunikációs piacot, hogy azokra már külön fejlesztésekkel kellett reagálni.

Összehangolt támadást indított hat európai ország adatvédelmi hatósága a Google ellen. Meglátásuk szerint ugyanis az amerikai cégóriás – a korábbi figyelmeztetések dacára – folyamatosan megszegi az Európai Unió adatvédelmi szabályait. Míg a Google alaptalannak érzi a vádakat, addig a hatóságok állítják: a tengeren túli társaság tavaly bevezetett módszereivel súlyosan megsértik az uniós polgárok alapvető jogait. Zárójelben azért azt is megjegyezhetjük, hogy nem ez az egyetlen gond a Google háza táján.

Franciaország, Hollandia, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország és Spanyolország adatvédelmi hatóságai egymással karöltve indítottak támadást a Google ellen. Az összehangolt intézkedéssel azt szeretnék elérni, hogy az amerikai cégóriás módosítsa jelenleg hatályos adatkezelési szabályzatát, amely – legalábbis az előbb felsorolt országok hatóságai szerint – sérti az uniós adatvédelmi irányelveket, s így a polgárok alapvető emberi jogait is.

Úgy tűnik, nem a levegőbe beszélt Neelie Kroes  uniós távközlési biztos, amikor 2013-at döntő évnek nevezte az ágazat szempontjából. Az Európai Bizottság március végén már elő is állt az ígért reformjavaslatok sorában az elsővel. A csomag lényege, hogy csökkentsék a szélessávú adatátvitelre alkalmas európai kábelhálózat kiépítésének költségeit.

Az Európai Bizottság és Neelie Kroes most ahhoz a módszerhez folyamodott, hogy ha már pénzt nem tudnak adni valamihez, akkor legalább megpróbálják csökkenteni a kiadásokat. Brüsszel még februárban jelentette be, hogy 9,2 milliárdról egymilliárd euróra csökkentik a szélessávú hálózatok fejlesztését támogató Európai Összekapcsolódási Eszköz (CEF) költségvetését. Részben e megszorítás kompenzálásaként állt elő múlt héten a Bizottság a szélessávú fejlesztések adminisztratív költségeinek a csökkentését előirányzó javaslatokkal.

Egészen felbolydult a gazdasági sajtó a napokban a híreszteléstől, hogy a brit Vodafone esetleg megválik a vezető amerikai mobilszolgáltatóban, a Verizon Wirelessben birtokolt 45 százalékos részesedésétől. Az ügylet kapcsán 135 milliárd dolláros vételárat zsebelhetnek be a britek, amire a jelek szerint a várható „hadi kiadásaik” miatt lesz szükségük. A Vodafone portfóliója kiszélesítésére készül, miután az eddigi súlyponti üzletág, a mobilszolgáltatás Európában gyengélkedni látszik. A lépés ugyanakkor korántsem csak a brit óriás egyedi helyzetéből fakad, hanem egy általánosabb piaci hangsúlyeltolódás részét képezi: a távközlési szolgáltatók egyre kevésbé engedhetik meg maguknak, hogy csak a hagyományos mobil üzletágra koncentráljanak.

A Vodafone mobil üzletága Spanyolországban és Olaszországban is nehézségekkel szembesült, főleg a 2008-ban kitört pénzügyi válság, az euróövezeti hitelválság, illetve a recesszió következtében megrendült fogyasztói kedv következtében. A nemzetközi mobilbevételek visszaesése miatt a brit szolgáltatót az a veszély fenyegeti, hogy kábelszolgáltatók, egykori nemzeti távközlési monopóliumok és olcsó mobilszolgáltatók éles versenyében nem találja meg a helyét. Ennek ellenszerét pedig minden valószínűség szerint abban látja a cégvezetés (illetve a legtöbb elemző is), hogy „házon belülre” hoz kábelszolgáltatókat. Ennek jegyében Nagy-Britanniában már megvették az optikai hálózatot üzemeltető Cable&Wirelesst, és értesülések szerint szemet vetettek a német Kabel Deutschlandra is. Utóbbi megvétele körülbelül 10 milliárd euróba kerülne, ami a jelen helyzetben többmilliárd eurós hitelfelvételt tenne szükségessé, hacsak nem jutnak készpénzhez, mondjuk a Verizon-részesedés eladásával.